Leslie és Elora kissé elcsigázottan ülnek a karácsonyi nyüzsgés után, egy jól megérdemelt pohár ital mellett.
Elora: - Olyan kellemetlen érzésem van. Nem volt túl szerény ez a karácsony a gyerekeknek?
Leslie: - Ugyan, kaptak egy-egy etetőszéket. Így is túl vannak halmozva mindenfélével, a fán is mennyit aggódtál, és rá sem néztek.
Elora:- Igazad van. Ők egy nyugis éjszakával ajándékozhatnának meg minket. Erről jut eszembe, ideje, hogy átadjam az ajándékod.
Leslie: - Rendben, de előbb az enyémet szeretném leleplezni. Vegyél csizmát, ki kell menni érte.
Elora felveszi a cipőt, miközben férje előre megy a meglepetésért.
Az ajtóban a lány először el sem hiszi, mit lát az udvaron.
Leslie: - Íme, az ajándékod, hogy kényelmesen elmehess itthonról a kicsikkel messzebb is akár.
Elorából kitör a sírás.
Leslie: - Drágám, nem tetszik? Kicserélhetjük, ha más színt szeretnél...
Elora: - De tetszik, gyönyörű... Csak én... Én egy nyamvadt pulcsit kötöttem neked...
Leslie: - Mi az, hogy nyamvadt pulcsi? Annyi mindent kaptam tőled, mióta együtt vagyunk! Családot, otthont, a pulóvert pedig a saját kezeddel csináltad? Szerinted kívánhat ennél többet egy férj?
Választ sem várva gyorsan magához szorította a feleségét, és elsuttogta, mennyire szereti.
Folyt. Köv.
