Telefonhívás egy régi ismerőstől...

Rózsafalvában este Kis Tamás hazaért a nehéz munka után kedves családjához, pontosabban feleségéhez, aki épp elmosogatott a vacsora főzés után.

- Szia Szívem! Nem fogod elhinni, ma reggel ki hívott fel!

- Szia Tomi! Ne csigázz, de jesszus, először is moss kezet, csupa olaj vagy! 

- Rendben, de ezt közben is elmondhatom! Képzeld, Laci volt az! Eleonórával és a gyerekekkel vissza akarnak költözni! Na mit szólsz?

- Ó... Mi történt? Évekkel ezelőtt mentek el! 

- Laci nem részletezte, de kíváncsi volt, hogy áll a falu. Szerintem egy ekkora családnak inkább építkeznie kellene...

- Igazad van! Hány gyerekük is van összesen?

- Idén született meg az ötödik, és erről jut eszembe... Betti is kaphatna egy kistestvért... 

- Elment az eszed?! Mindjárt hazaér! 

Ebben a pillanatban csapódott is ki az ajtó:

- Szia Apa, szia Anya! Megjöttem!

- Tökéletes időzítés-morogta a bajsza alatt Tamás, és az asztalhoz ültek. Vacsora előtt mindíg átbeszélték, kinek milyen napja volt.

- ... És látták beköltözni Nikiék az új párt, szóval most már biztos, hogy valamelyik a mi tanárunk lesz! Nagyon kedvesnek tűntek. Itthon mi történt?

- Itthon igazából semmi. Viszont úgy fest, egy régi baráti család vissza fog költözni a faluba, de erről apád tud mesélni.

Tamás röviden elmondta lányának, hogy habár nem emlékszik, kicsi korában volt egy házaspár, akik itt laktak, iker gyerekeikkel. A gyerekek nagyjából egyidősek Niki nevű unokatestvérével, és vannak kisebb testvéreik is. Ekkor megfelelőnek látta előhozni az ötletet, hogy Bettinek is lehetne kistestvére, de a két nő egyöntetűen leszavazta. Persze Tamás reméli, ha a kisbaba itt lesz majd a szomszédban, megváltozik a véleményük...